A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

Egy új kutatás szerint az erősen hánytató kemoterápiában részesülő betegek standard hányáscsillapító terápiához adott olanzapin jobb enyhülést biztosít a hányinger és a hányás esetén azokban az alcsoportokban, amelyekben nagy a kemoterápia által kiváltott tünetek kockázata.

Valós környezetben keletkezett adatok szerint nem-kissejtes tüdőrákban nem mutat előnyt a 2 évnél hosszabb ideig alkalmazott immunterápia.

A Texasi Egyetem kutatói hatalmas adatbázis elemzésekor arra a nem meglepő következtetésre jutottak, hogy a 65 évesnél idősebbeket csekély arányban vonják be a rákellenes gyógyszerek klinikai vizsgálataiba.

Egy vizsgálat eredményei szerint közepes kockázatú akut myeloid leukémiában (AML) az allogén vérképzősejt-transzplantációt követően a túlélés valószínűsége hasonló, mint a hagyományos konszolidációs kemoterápia esetén.

Az 1. fázisú klinikai vizsgálat új adatai szerint egy új, plazmid DNS-alapú vakcina, fokozott immunválaszt idézett elő előrehaladott stádiumú ERBB2-pozitív emlőrákban szenvedőknél.

Manapság egyre több ismeretre teszünk szert a rosszindulatú daganatok ge­netikai hátterét, sajátosságait illetően. Az utóbbi néhány évtizedben beveze­tésre került célzott szekvenálási módszerek bizonyos tumortípusok esetében bőséges információt szolgáltattak a daganat kialakulásához vezető genetikai eltérésekről, illetve azokról a genetikai faktorokról, melyek meghatározzák a daganat viselkedését és progresszióját. Az újgenerációs szekvenálás alkalmas lehet a genomikai célpontok azonosításában, ennélfogva előrehaladott szolid tumorok esetében potenciálisan szerepet játszhat a terápia megtervezésében.

Korábban a prosztatarákos betegnél – még alacsony kockázat esetén is gyakran műtétet/sugárkezelést végeztek annak ellenére, hogy a kezelésekből esetleg súlyos mellékhatások származnak.

Egy friss vizsgálat szerint az USÁ-ban a kezelőorvos gyakran nem veszi észre, illetve alábecsüli az emlődaganat miatt sugárkezelés alatt álló nőbetegnél kialakult toxicitásokat.

A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában